A konfliktus ma már életünk valamennyi területén jelen van. A bizonytalan élethelyzetek akár társadalmi, akár egyéni szinten előidéznek harmóniára, egyensúlyi állapotra való törekvést, és éppen ez a vágyunk váltja ki az erőfeszítést a konfliktusok, feszültségek megszüntetésére.
A stressz reakcióban önmagában még nincs semmi rossz, sőt a túlélés alapvető feltétele, és ha a stresszorral szemben sikeresen megküzdünk, nem stressz, hanem sikerélmény, ami a fizikai és pszichikai készségeink fejlődésével járt.
Miközben keressük az egyensúlyt az önérvényesítés és az önalávetés között különböző stratégiákat alkalmazunk egyéntől függően.
Önérvényesítő vagy versengő (győztes-vesztes) stratégia. Saját szándékaink megvalósítása vezérel bennünket mások törekvéseivel szemben is.
Önalávető vagy alkalmazkodó stratégia. Leginkább erőtlenség, önbizalomhiány, közömbösség áll, de elképzelhető hogy a háttérben bölcs belátás, békülékenység, mások véleményének, kompetenciájának elismerése rejlik.
Elkerülő magatartás. Nincs ideje, energiája a problémával foglalkozni, vagy nem az ő hatásköre, úgy gondolja. Probléma csak akkor van ha kontrolálatlanul zúdul rá váratlanul zúdul rá az összes felhalmozott feszültség.
Kompromisszumkeresés feltételezi az együttműködést a kölcsönös bizalmat. Ha ez felborul feszültségekre, ütközésekre lehet számítani.
Problémamegoldó stratégia. (győztes-győztes) A felek mindkét fél szempontjait figyelembe véve egyeztessenek.
