„Alapvetően a családállítás az Ön eredendő családját vizsgálja, olyan szempontból, hogy van-e esetleg olyan trauma, nehézség a családban, amelyet átvehetett, “megörökölhetett” érzésben, viselkedésben, akár sorsban is, anélkül, hogy tudna róla. Ebből a gondolatból tapasztalati úton kikísérletezett módon alakult ki a klasszikus családállítás.
A klasszikus családállítás elméleti alapjai olyan pszichológiai irányzatok által megfogalmazott és leírt működési módokon nyugszik, mint a családterápia, pszichoanalízis és a szociálpszichológia.
A családállítás alapja a rendszerszemlélet, ami azt jelenti, hogy minden, ami rendszerben működik, megjeleníthető és változtatható a megfelelő szabályok tiszteletben tartásával.
Például rá lehet nézni egy munkahelyi rendszerre: mitől, hogyan működhetne jobban? A választásait is meg lehet könnyíteni akképpen, ha megnézi, hogy a rendszerében hogyan jelennek meg a választható pontok, mint ahogy akár egy személygépkocsi rendszerében is meg lehet állapítani állítás segítségével, hogy melyik alkatrész a hibás. Mivel a család is rendszer, bele lehet nézni a család mélylélek-szintű mozgásába, feltárva ezáltal azokat a családi traumákat, amelyek generációkon keresztül problémát okozhatnak.
A családállítás során a családtagokat, tehát a rendszerelemeket a csoporttagok „képviselik”, ami azt jelenti, hogy ők képezik le magát a rendszert.
Bárki alkalmas arra, hogy bármilyen rendszerelemet megjelenítsen, tehát a családállítás csoportokon ismeretlen emberek segítenek egymásnak „megmutatni” a családi rendszert. Fontos, hogy nem eljátsszák a családtagok szerepét, mint a pszichodrámában, hanem csak képviselnek. Amikor valaki családállításra megy, egy témával, megfogalmazott problémával szoktunk dolgozni, aminek a gyökerét keressük.” (jogespszichologia.hu)
